A gyógytorna szerepe a combnyaktörés utáni rehabilitáció során
A combnyaktörés rendkívül komoly probléma, mely a kor előrehaladtával egyre nagyobb eséllyel érintheti az embert. Következményei akár életveszélyesek is lehetnek, így fontos, hogy a combnyaktörést szenvedő beteg a leghamarabb szakszerű ellátásban részesüljön. Ennek a szakszerű ellátásnak pedig nemcsak a műtéti beavatkozás, de az azt követő, rehabilitációs torna is szerves részét képezi.
Ebben a bejegyzésben megmutatjuk azt, miért annyira súlyos probléma a combnyaktörés, amennyire, hogyan előzhető meg, illetve azt, hogy hogyan segíthet a szakértő által vezetett, rehabilitációs gyógytorna azután, hogy a baj már megtörtént!
Mit jelent a combnyaktörés?
A combnyak a combcsontot és a combfejet összekötő terület, mely a csípőnél található. Abban az esetben beszélünk tehát combnyaktörésről, ha ez a terület sérül. A combnyaktörésnek két fajtája ismeretes. Amennyiben a törés közvetlenül a combfej és combnyak határán következik be, abban az esetben mediális, ha pedig közel a combcsont és a combnyak határán, akkor laterális combnyaktörésről beszélünk.
A combnyaktáji törések időskorban meglehetősen gyakoriak, ami legfőképp a csontritkulásnak köszönhető. De a combnyaktörés lehet akár különböző csontanyagcsere betegségek és rendellenességek vagy akár rákos daganatok eredménye is. De a combnyaktörésre való esélyt erősíti a mozgásszegény életmód is.
Sőt, bizonyos gyógyszerek tartós szedése is vezethet combnyaktörésig, hiszen ezek sok esetben gyengítik a csontokat, ilyenek lehetnek például a kortizon tartalmú gyógyszerek. De a nyugtatók és az altatók az éberségre való hatásukkal az esések esélyét is nagyban megnövelik.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a combnyaktörés kizárólag időseket érintő probléma lenne. Balesetből fakadóan természetesen kortól és egészségi állapottól függetlenül bárkit érinthet. A törés megelőzésére a legjobb megoldást éppen ezért a megfelelő csontsűrűség fenntartása, illetve az esések lehetséges megelőzése jelenti.
Az érendben például fontos odafigyelni arra, hogy megfelelő mennyiségű kalciumot és D-vitamint fogyasszunk, hiszen ez csökkenti a csontritkulás esélyét. De időskorban az esések megelőzése érdekében érdemes lehet az otthont is biztonságosabbá alakítani, és fürdőszobai kapaszkodók, csúszásgátlók segítségével minimalizálni a kockázatot. Sőt, érdemes lehet akár egyensúlyjavító és izomerősítő gyógytornát is végezni a magabiztosabb járás és stabilabb testtartás elérése érdekében.
Hogyan ismerhető fel a combnyaktörés?
A combnyaktörés általában komoly csípőfájdalommal és ágyéki fájdalommal jár, ezek mellett pedig a beteg nem képes testsúlyt helyezni az érintett lábára, és akár járásképtelenné is válhat. Esés után ezek a tünetek egyértelműen jelzik azt, hogy probléma van. A merevség, a bevérzés, valamint a sérült oldali láb rövidsége, illetve kifelé fordulása is jelezheti a combcsont törését.
Fontos tudni, hogy csontritkulás esetén a combcsont anélkül is eltörhet, hogy a beteg elesne. Akár a járás is képes lehet arra, hogy kárt tegyen a combcsontban, így időskorban mindenképp fontos, hogy fájdalom vagy egyéb panaszok esetén a beteg a lehető leghamarabb forduljon szakemberhez.
Hogyan kezelhető a combnyaktörés?
Mivel a combnyaktörés komoly sérülés, melynek következményei akár életveszélyesek is lehetnek, így az esetleges szövődmények elkerülése érdekében fontos, hogy minél hamarabb szakemberhez forduljunk a problémával.
A combnyak törése szinte minden esetben műtéti kezelést igényel, ami akár csípőprotézis beültetésével is járhat. Rendkívül fontos, hogy a beavatkozás előtt megtörténjen a megfelelő állapotfelmérés, melynek célja, hogy a műtét előtti és utáni állapotok összehasonlíthatók legyenek.
Előfordulhatnak persze olyan esetek is, mikor a probléma műtéti beavatkozás nélkül orvosolható. Ez általában akkor jellemző, ha csonttörés kevésbé komoly, vagy épp túlzottan is kockázatos lenne az operáció.
Az ilyen szituációkban a csontot az összeforrásáig egyáltalán nem szabad terhelni és mozgatni. Ha a csont összeforrt, akkor kezdődhet meg a rehabilitációs gyógytorna, melynek célja megegyezik a műtéti beavatkozás után alkalmazott gyógytornáéval.
A combnyaktörés utáni rehabilitáció és a gyógytorna jelentősége
Mint ahogyan sok egyéb, mozgásszervi megbetegedés és probléma esetében, úgy a combnyaktörést követő műtéti beavatkozás után is fontos, hogy a beteg a lehető hamarabb megkezdje a mozgást. Éppen ezért a rehabilitációs folyamat egyik legfontosabb alappillérét a gyógytorna jelenti.
Kizárólag a szakértő által megfelelően összeállított mozgásterápiás gyakorlatok képesek biztosítani ugyanis azt, hogy a beteg csípőmozgása a műtéti beavatkozás után a lehető leghamarabb, a legjobb állapotba álljon vissza. Emellett pedig a mozgás az olyan, súlyos szövődmények elkerülésében is segít, mint a tüdőembólia vagy a mélyvénás trombózis.
Mivel a rehabilitáció fő célja a csípő és az alsó végtag mozgásának helyreállítása, valamint a fájdalommentes állapot elérése, így a rehabilitáció első szakaszában leginkább a csípő stabilizálására, a csípő és a láb izmainak erősítésére, valamint a csípő mozgékonyságának növelésére kell fektetni a hangsúlyt. Ezek után következhetnek az olyan, funkcionális mozgások megtanulása, melyek a helyes járás, a futás és egyéb, a hétköznapok szempontjából lényegesek.
Összességében tehát elmondható, hogy a gyógytorna a combnyaktörésből való felépülés elkerülhetetlen eleme, ahhoz pedig, hogy a rehabilitáció a leggyorsabb és a leghatékonyabb legyen, egyrészt kiváló, szakképzett gyógytornászra, másrészt pedig a beteg együttműködésére, a gyakorlatok rendszeres és utasítások szerint történő elvégzésére egyaránt szükség van.